Örömteli Napot kívánok!
Ahogy ezeket a szavakat leírom, még rajtam van az első bejegyzés izgalma... Tegnap reggeli történet.
Ma reggel jó korán keltem, egészen pontosan 5.30-kor, ugyanis hétfő reggel mindig futni megyek munka előtt. Ez persze nagyon fitten hangzik, de amikor az ember 6.00-kor kilép a ház ajtaján és fülében a zenével nekivág az első métereknek, csak abban reménykedik, hogy a korai kávé megérkezik az agyába, mielőtt elér az első sarokig.
Az első 3 perc után azonban minden megváltozik és a még alvó város, az ébredező természet, a hajnal hűvössége egy kellemes állapotba helyezi az embert. Sokszor előfordul, hogy olyan mélyen csücsülök ismerős gondolataim kényelmes kanapéján, hogy szinte nem is emlékszem arra, hogy az előző pár száz méteren merre és milyen tempóban jártam.
Ilyenkor szoktam átgondolni az előző nap témáit, felkészülök a napra, összerakom a feladatokat, és nem utolsó sorban megnézem, hogy ma mikor és mennyit tudok majd együtt lenni Andival (feleségem).
Ma reggel azonban egy kellemetlen érzés fogott el: SEMMI kedvem nem volt ehhez a hétfőhöz!
Futni kora reggel kialvatlanul, utána egész nap dolgozni (ma úgy jött ki, hogy az irodai munkám nagyon húzós lesz, és este pedig magántanítványt fogadok), Andival is csak este későn fogok találkozni, és ráadásul akkor még a közös vállalkozásunk feladatait fogjuk átbeszélni. Szóval, az "étlap" nem tűnt a legízletesebbnek.... Biztos Ti is ismeritek az érzést, amikor már a reggel első órájában arra gondoltok, hogy bárcsak át lehetne ugrani ezt a napot.
Később még rosszabbul kezdtem el érezni magam, hiszen felismertem, hogy az még oké lenne, hogy nincs kedvem az életem ezen részéhez, de én azt választottam feladatul, hogy inspirálom az embereket arra, hogy javítsanak az életükön! Egyrészt ugye azzal, hogy kialakítják a megfelelő életkörülményeiket, másrészt azzal, hogy a tudatosság erejével az esetlegesen előzetesen rossznak titulált helyzeteknek más értelmezést, jelentést adnak, és ezáltal megváltoztatják az azokhoz fűződő érzéseiket.
Amikor később, már az irodában a második kávém felett bámultam ki a fejemből, az érzés még vacakabb lett. Látva a papírkupacban képében megjelenő, megoldásra váró ügyek tömegét már annak a határán voltam, hogy tényleg elmormolok egy rövid imát, hogy valaki repítsen át ezen a napon a holnap reggelre.
Ekkor azonban, leginkább a magam előtti szégyen miatt belefogtam abba, amit már sokkal korábban meg kellett volna tennem: elhatároztam, hogy más jelentést adok ennek a napnak, a majdan bekövetkező eseményeknek.
Nézzük akkor szépen sorjában:
Reggeli futás.
Nézhetem úgy is, hogy nyűg, kialvatlanság, inkább aludnék. De ha megváltoztatom a nézőpontom, akkor észrevehetem az érme másik oldalát. Egészséges vagyok, mert tudok futni, leadok jópár kalóriát, tehát vonzóbb lesz a külsőm és ezen felül mint tudjuk a futásnak sok-sok klassz élettani hatása is van.
Irodai munka:
A lelombozó nézőpont: Sok feladat, hétfő reggeli stressz a kollégákban, egész napos hajtás, gazdasági helyzetből történő feszültség szinte mindenhonnan, idegesség a köbön sok esetben, a felelősség terhének viselése.
A lelkesítő nézőpont: Részese lehetek egy csapatnak, mely ellenállt a válságnak. Rengeteg új dolgot tanultam eddig is, egész biztos ma is fejlődni fogok itt valamiben. Amiért ma megdolgozom és amit ma felépítek, az könnyen lehet, hogy pár év múlva nagyon nagyon gyümölcsöző lesz.
Privát tanítvány este:
Lehúzó nézőpont: Fáradt leszek, sok energiába kerül, hogy figyeljek, hogy a legjobbamat nyújtsam, hiszen teljes együttérzésre és felpörgetett tudatosságra lesz szükségem, hogy segíteni tudjak. Nincs kedvem hozzá, hagyjanak békén.
Felhúzó nézőpont: Imádom, ezért tanultam és dolgoztam, hogy segíthessek. Csodás dolog tapasztalni, hogy egy ember jobb-létében részem lehet. Szinte nem is érzem az időt, amikor ezzel foglalkozhatok.
Beszélgetés a vállalkozásunkról késő este Andival:
:-( Már tutira fáradt leszek, inkább csak aludnék, vagy csak lazán dumcsiznék, inkább filmet néznék. 10-14 óra munka után biztosan nem ehhez lesz kedvem, hagynám már az egészet.
:-) Van egy vállalkozásom, sőőőt, vállalkozásunk, ami egyre jobb! Imádok Andival együtt dolgozni, jól kiegészítjük egymást, és olyan jó lesz, amikor a nagyszerű észrevételeivel kiegészíti az ötleteimet!
Szóval, ahogy ott csücsültem a monitor előtt, választanom kellett, mivel a nap eseményeit nem biztos, hogy meg tudtam volna változtatni, meg nem is biztos, hogy szándékomban lett volna.
Tehát a jókedvemet kizárólag a nézőpontjaim megváltoztatásával hozhattam elő!!!
Ha hagytam volna, hogy az "eredeti", lehúzó nézőpontjaim maradjanak a fejemben, akkor egész nap nyugtalan lettem volna, rossz érzések kavarogtam volna bennem, és valószínűleg nem lettem volna túl kedves senkivel sem.
Azonban ehelyett elkezdtem aktívan fókuszálni az új nézőpontokra, melyek szintén ugyanúgy léteznek. Biztos voltam benne, hogy mire befejezem azt a kávét, kreatívvá, nyugodttá válok majd, mert ez egy olyan "trükk", amelyet bármikor alkalmazhatok napközben és nem kerül többe, mint kb. 4x3 perc tudatosságba.
Ezt a megoldást rosszkedv ellen bármikor alkalmazhatjuk, ha (látszólag) vacak napnak nézünk elébe!!!!
Legközelebb pénteken írok majd!
Fejes János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése